Szerelmes idézetek válogatása 1

"Egy nagyon nagy marha egyszer azt mondta ha igazán szeretsz valakit akkor engedd el. és a többi idióta meg itt idézgeti, ez nagy hülyeség. ha igazán szeretsz valakit küzdj érte a végsőkig!"♥

"Akit igazán szeretsz, az hiányzik. Megbocsájtod, ha hibázik. Elnézed, ha olykor bánt, és hazudik neked. Ha mindezt elviseled, igazán szereted."

"Mi a szerelem? A matematikában: probléma. A történelemben: háború. A kémiában: egy reakció. A művészetben: egy szív. Bennem a szerelem pedig.. te vagy."

"Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt.."

"Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szívünk összedobogna... Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! ...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé gyötrő, kínos volna!"

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

"Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?"

A világ milliónyi okot ad majd arra, hogy ne sikerüljön a kettőnk kapcsolata… de nekem egy nyomós okom van arra, hogy miért fog sikerülni… mert… Szeretlek.

..Mert boldog leszek. Tényleg az leszek. Onnan fogom tudni, hogy mosolyogni fogok rád. Teljes szívemből, ezt megígérhetem. És szeretném, ha Te is ezt tennéd, hogy tudjam vége. Tudod, honnan fogom tudni?
Túlzásnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, de ebben a pillanatban tőled leszek boldog, vagy egészen szomorú. Ha majd igazán boldog leszek, a virágoktól leszek az, vagy éppen a kék égtől. Az esőtől és a frissen nyírt fű illatától. A nyártól, a téltől, a fagylalttól vagy egy daltól. Egy 5 pettyes katicabogártól vagy egy grillpartytól a barátaimmal. Egy új ruhától és egy kellemes hangtól. Az esti lámpafénytől az utcán, vagy akár egy kellemetlen emléktől. Egy jelentéktelen újságcikktől, vagy egy félelmetes történettől. Váratlan meglepetésektől, a testvérem látványától, a kavicsoktól a lábam alatt, a meleg teától egy hideg napon, néhány kedves szótól, egy zsebkendőtől a legjobb barátnőm esküvőjén, egy fényképezőgéptől egy fontos pillanatban, vagy akár egy rég nem látott ismerős mosolyától..

" A legjobb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy... Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan, akármi... Keresd meg aki elhiszi, hogy a nap is csak érted kel fel... Mellette érdemes kitartani.... "

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni.
Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd
szeressek.Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy
sajogtak a múlt sebei...de te begyógyítottad őket.. ♥