Szabad madár

Ám ha benned az van, hogy haladottabb vagy másoknál, épp úgy az egó fogságában vesztegelsz, mint azok, akik egyelőre az anyaggal azonosítják önmagukat. És épp oly vakon teszed ezt… Nincs különbség.

Ezért veszélyes a megváltó – szerep keresése. Ha ugyanis úgy véled, hogy mások lemaradtak mögötted, jelzés arra, hogy a spirituális egód aktivizálta önmagát annak érdekében, hogy személyiségbeli kisebbségi komplexusod enyhülhessen, fontos feladathoz juttathasd magad mások életében, ezzel gyógyítva saját, eltorzult önbizalmadat.

Senki nem szorul segítségre – legfeljebb inspirációra, biztatásra és bizalomra, hogy a saját lábára merjen állni, kész legyen kibontani szárnyait és a magasba emelkedni. Minden más csak a sérült egó cselekvéskényszere – vágy arra, hogy tiszteletet, csodálatot, áhítatot keltsünk a külvilágban saját csapongó lényünk irányában.

Légy olyan, mint a szabad madár – énekelj, ha túlcsordul benned a Világszerelem érzése… és engedd meg, hogy azok hallgassák, szabad akaratukból dalodat, akiknek ez jóleső… ne erőltesd lelked muzsikáját senki másra, és ne várd el, hogy követők masírozzanak a nyomodban… Mindenki útja más, hagyd meg azt a szabadságot lélektársaidnak, hogy felfedezhessék a sajátjukat… és ha találkozásokhoz segít velük az élet, álljatok meg, ölelkezzetek, adjatok hitet egymásnak a folytatáshoz…
A beavatkozás-mentesség az egyik legnagyobb kincs a fejlődés során, mert csak ebben virágozhat ki a tisztelet és az elfogadó, biztató szeretet fénye.