A csillagjóslásnak az élet egészéről van mondanivalója, az emberi tudás és természet minden területéről számot ad. Az asztrológia sajátos, jelképekkel teli fogalomrendszerével írja le a csillagok, az ég, az örökkévaló valamint a földi, az emberi, a halandó kapcsolatát. Alaptétele szerint az emberi élet megfeleltethető a 12 részre osztott égbolt egy-egy, sajátos tulajdonságokkal bíró szeletének. A 12 részre osztott horizontot görög elnevezése alapján zodiákusnak, vagy más néven a 12 állatövi jegynek nevezzük. Az ókori elnevezés az élet irányítására utal, jelentve a 12 állatövi jegy hatását az emberi természetre.
Keresse fel az EZO.TV asztrológusait!
A horizonton elhelyezkedő zodiákus gyűrűnek mindig más-más pontját éri a keleten felkelő nap, hogy egy esztendő múltával újra elérje a kiindulópontot.
A zodiákus 12 szakasza annak a csillagképnek viseli a nevét, mely a horizont adott helyén látható. Nagyon fontos, hogy ilyen esetekben csupán a Földről való láthatóságról beszélünk, hiszen a csillagképeket alkotó égitestek a valóságban akár sokezernyi fényévre is lehetnek egymástól, nincs közöttük valóságos kapcsolat. Azok a képek, amiket mi a földről látunk csak vizuális látszat bolygónkról nézve.
Az asztrológia ókori hagyományokon nyugva alapvetése szerint a születéskor a felkelő nap sávjában levő csillagjegy határozza meg a személyiséget, a jellemvonásokat és egyéb jellemző tulajdonságokat. Mindezt pedig az a széles körben elterjedt megfigyelés támasztja alá, miszerint az azonos napon születettek között sok a hasonló tulajdonság, függetlenül a születés évétől.
A csillagjóslás fontos eleme a naprendszer 10 égitestének közvetítő, befolyásoló szerepe a 12 csillagjegy és az adott személy között. Az asztrológia látható megjelenési formája, „dokumentuma” a horoszkóp.