Vajon, ha egy jóshoz elmentek volna fiatalságuk kezdetén, hajlandó lett volna megmondani nekik, hogy mi vár rájuk? Nem tudjuk, és most már nem is fogjuk kideríteni. De az biztos, hogy helyt álltak, és az életük kihívásainak maradéktalanul megfeleltek.
Erzsébet királyné
Foggal született 1815 Szentestéjén. Merészségével, fogyókúráival, szeretetközpontú nevelési elveivel a modern nő előfutára. Amikor megszületett az első két gyereke, anyósa a Burg másik végébe költöztette a babákat – így Sissinek a saját lakosztályából húsz percig tartott átmenni oda -, és csak udvarhölgyek jelenlétében találkozhatott a csecsemőkkel! Huszonévei elején vállalta be, hogy felveszi a sors által dobott kesztyűt. Rájött, hogy van hatalma, ereje, hogy ő a császárné. A magyarok kitartó pártfogójává vált: a szabadságharc bukása után sok enyhítést, amnesztiát, segélyt köszönhettünk neki. (Sokak szerint titkos, és plátói szerelem fűzte Andrássy Gyula grófhoz...) Élete legkockázatosabb lépésére akkor szánta el magát amikor látta, hogy Rudolf trónörököst embertelen módszerekkel nevelik katonának, Ultimátumot adott a férjének: amennyiben fia nem hagyhatja abba a testet-lelket nyomorító iskolát, elválnak. Ma már nem nagy ügy ez a mondat, de akkoriban ez példátlan bátorságra vallott. Erzsébet, ez a valóban csodálatos nő végül elérte célját.
Lady Diana
Diana sorsfeladatai és sorsa kísértetiesen ismétli Sissiét. A brit uralkodóház fogságában vergődve próbált boldog lenni a fiatal nő, akinek fogalma sem volt arról, milyen életre mondott igent, amikor a rideg királyfi megkérte a kezét. A sorsvállalást sokáig visszautasította: bulimiája, depressziója, vásárlásmániája mind ennek volt a bizonyítéka. Ám egyszer csak megtalálta kreatív, energiát sugárzó énjét: kamerák kereszttüzében járta a világot, és karitatív ügyekre hívta fel a figyelmet. Ekkor már bátran szembenézett azzal, hogy soha nem volt jó a házassága, hogy hiába világsztár, évek óta csalják egy lóarcú, láncdohányos bárónővel, hogy étkezési problémái vannak. Válása után vált igazán a paparazzik céltáblájává, hordában követték őt bármerre is ment. Annyira sebezhető, sérülékeny volt, és annyira hisztérikus volt körülötte a hangulat, hogy szinte jósolható, várható volt valamilyen tragikus esemény...
A világ legtöbbet fotózott nője volt. Mégis azon a képen a legszebb, amelyen karót nyelt főúri rokonsága körében kitárt karral, nevetve szalad régen látott kisfiai felé.
Polcz Alaine
A nemrég elhunyt írónő, thanatológus, gyerekpszichológus, Hospice alapító Polcz Alaine a saját bőrén tapasztalta meg a történelmet, és a neki szánt sorsot. Fiatalasszony volt, amikor 1945-ben néhány hét alatt vagy fél tucat orosz katona erőszakolta meg. Az egyik esetnél a katonákat a parancsnokuk sorba állította, és felszólította Alaine-t, hogy mutasson rá az erőszaktevőre.
Alaine persze felismerte, és már mutatott is volna, hogy "Ő az!", amikor meglátta a kiskatona szemében a rettegést a statáriumtól. És azt felelte, hogy nincs köztük. (Ezt az élményt az Asszony a fronton című megrázó regényben írja le.) Ebben a szituációban a nő egybefonódott feladatával, és emberfeletti tettet hajtott végre. Vállalta sorsát, hogy már megtörtént a rettenet, és azt akarta, hogy ne legyen több áldozat. Az elkövető se bűnhődjön... Az írónő a háború végére elvesztette termékenységét, élet és halál között lebegett a fertőzésektől kialakult tífusz miatt. A betegségből felépülve villanásszerű felismeréssel jött rá, hogy feladata az életben a segítség. Rákos, haldokló gyerekekkel, majd felnőttekkel foglalkozott, és egyedülálló, sajátos módszerrel kísérte el őket a halál kapujáig. A hetvenes évek szűklátókörű szellemiségű kórházaiban küzdött azért, hogy a haldokló gyermek mellett lehessen a szülő, vagy hogy hazavihessék a kórházból meghalni a kis beteget. Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Mészöly Miklós barátja, múzsája volt, az utóbbinak hűséges társa is. Élettől kicsattanó, remek szakácskönyvet írt, de számtalan jobbnál jobb, letehetetlen könyve van. Gyönyörű nő volt. Az utolsó leheletéig derűsen vállalta sorsát. Nehéz róla megindultság nélkül beszélni... A legbátrabb asszony, akit ismerek.