A nyugati asztrológia története dióhéjban

Ez, az ún. babilóniai asztrológia terjedt el az egész Közel-Keleten, és belőle alakult ki a mai, nyugati típusú horoszkóp-készítés hagyománya. Az asztrológia másik fő vonulatát azok a távol-keleti asztrológiák alkotják, melyek ettől lényeges pontokban különböznek, és amiket összefoglalóan kínai asztrológiának nevezhetünk.

Az asztrológia legnagyobb virágkorát az ókori Görögországban, Egyiptomban, majd a Római Birodalomban élte. Az ókor legnagyobb asztrológusai között nagyrészt olyan jelentős filozófusokat találunk, mint például Thalész, Pitagorasz, Arisztotelész, Hippokratész, Platón vagy Ptolemaiosz. Ptolemaiosz i.sz. 200 körül írta meg Négy könyv című művét, mely az ókori asztrológia összegzése az utókor számára.

Később a kereszténység térhódításával háttérbe szorult az asztrológia, hiszen a horoszkóp-készítés – sok más régi tudománnyal egyetemben – Istenellenes tevékenységnek számított, s akár máglyahalál (vagy más egyéb kínhalál) is járhatott érte. A 17. században egy William Lilly nevű angol asztrológus hozta létre azt a fajtáját az asztrológiának, amely az egyház számára is elfogadhatóvá vált. Ennek alapjait Keresztény asztrológia című művében fektette le. Lilly még arról híres egyébként, hogy megjósolta az 1666-os londoni tűzvészt.

Napjainkban az asztrológia talán soha nem látott reneszánszát éli. Majd’ mindenkit foglalkoztat, ha nem is mindenki hisz benne. Rengeteg fajtájú és témájú horoszkóppal találkozhatunk. Nemcsak a nyugati asztrológia, hanem a távoli kultúrák világát tükröző asztrológiák is egyre nagyobb tért hódítanak. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend például Európa-szerte a kínai horoszkóp-készítés hagyománya.