Az aszcendens kiszámítása bonyolult matematikai képlettel történik, amelyhez az asztrológusnak tudnia kell percre pontosan, illetve pontos földrajzi koordináták szerint, hogy az illető ember mikor és hol jött a világra.
A nyugati asztrológiában egy alapciklus 24 órát fog át: ez alatt az idő alatt mind a 12 csillagjegy megjelenik sorban a keleti horizonton. Az ellipszispálya miatt van, hogy ezek nem szabályosan, hanem különböző sebességgel váltják egymást. (Így lehetséges, hogy míg az északi félgömbön a Halak a leggyorsabb jegy és a Szűz a leglassúbb, addig a délin ez épp fordítva van, ezért északon a Halak, délen pedig a Szűz a legritkábban előforduló aszcendens.)
A csillagjegy és az aszcendens között a legfőbb különbségnek azt tartják az asztrológusok, hogy míg az előbbi az égi, addig utóbbi az illető személy földi adottságaiért felel. A csillagjegyből ezért főként arra nézve vonhatunk le következtetéseket, milyen lehetőségek vannak „megírva” a csillagokban bizonyos személy sorsát illetően, az aszcendens viszont arról árulkodik inkább, hogyan fog a jövőben élni ezekkel a lehetőségekkel.
Emellett sokan az aszcendenshez kötik azt is, hogy az illető személy milyen külső adottságokat örököl a szüleitől, milyen betegségekre hajlamos, milyen fizikummal rendelkezik. Mindez magában foglalja azt is, mi az első benyomás, amit a külvilág, a többi ember általában tapasztal vele kapcsolatban. Árulkodik tehát nemcsak a konkrét külső meghatározottságainkról, hanem a kisugárzásunkról, arról, milyen a többi emberhez való kapcsolatunk, és társas viszonyainkról is.